arról, hogy...

..hogyan érezd magad szaranyának, miközben a gyerekek meg vannak győződve az ellenkezőjéről...
Hármasban vagyunk itthon, Verussal eszegetünk, hopp, el is fogyott egy egész doboz piskótatallér...
(Verus elvitte a dobozt játszani)
Ovisok hazajönnek. Dobozt fél miliszekundum alatt észreveszik. Üres.
Susmognak egymás között. Ilyesmiket.
-Szerinted van még?
-Mindet megették vajon?
-Neeem, hidd el, van még. Anya ad.
-Biztos hagytak nekünk...
-Menjünk, kérdezzük meg!

Bogika jön elől.
-Anya, abban a dobozban olyan finom csokis keksz volt.Azt mi is szeretjük ám, tudod, ugye?
Bólintok, folytatják..
-Van még?
-Hozok..(és szerencsére tényleg volt még egy dobozzal. Huhh....)
-Látod Csabi, ugye megmondtam, hogy hagynak nekünk!! Anya nem csinál olyat, hogy nem ad ilyen finomságból!
Fél perc alatt eltűnik a dobozka tartalma, vidám, kicsit maszatos gyerekarcok mindenhol:).