Egy különösen szerencsétlen nap...

...a tegnap nem Veruskáé volt....
Hintázott fent a szobájukban...(nem rendeltetésszerűen...) nagy sírás....kiborult belőle valahogy, orra esett, folyt a vére:(....nem túl kellemes percek, de viszonylag hamar elállt a vérzés.
Vacsorázunk....elharapja a nyelvét...(csak kicsit)
Szellemest játszik,letakart fejjel nekimegy a falnak...
Kicsivel később hatalmas vitába keveredünk, hogy méltóztason elpakolni. Elkezdi, majd abbahagyja és NEMTUDOOOM hisztivel elvonul, visszavontatni sem lehet, vergődik, fenyegetjük, hogy nincs mese ha nem pakol el...de ő nem pakol el..
Később iszonyat hüppögés árán kiböki, hogy ő NEM TUD elpakolni, mert egyik sálnak FEJE VAN!
................
Totálisan  megsemmisülve állunk, szegény törpilla nem (csak) a pakolást ellenezte, egyszerűen képtelen volt benyúlni a 'kígyószerű sálhoz'....kígyófóbiája már tart egy ideje, hol kevésbé, hol jobban retteg...de hogy ez honnan jött neki? (Apjától:D) A karácsonyi Csabiajándék kígyótól például úgy egy hétig nagyon félt, azóta nem igazán, mármint nem kap sikítófrászt ha meglátja. Sőt, meg is meri simizni, és a szaloncukrot is elfogadja a kígyóbáb szájából....de volt pár rémálma emiatt...
A szerinte kígyószerű fürdőszivacstól (ami nem kígyó és nem is használjuk már, hogy ne stresszeljük) még mindig retteg, laza egy éve..tegnap nem mert kiszállni a kádból: Mert attoj játom!!! 
(igen, ott bújkált egy polc alatt egyik)


Ettől eltekintve jó napok vannak mögöttünk, és pár vidámabb Verusszáj (hogy ne jöjjön rögtön a gyivi):
-Bújócstáztunt Mamival. Én megtajájtam. Láttam a függyöny alatt egy fehéj papucsot, onnan tudtam.

-Ha én eltűnnék, mi lenne?
-Nagyon szomorú lennék, egész nap csak keresnélek, sírnék....
-És attoj én ejőbújnék:)..kuncogja..

Nyugtatja Levit:
-Ne szomojkodj Töjpi, mindjájt hazaéjünt, tapsz tejcit!

-Apa elvitte tőjünk ovisokat! ÉS elment dolgozni...Mitoj jopjut(=lopjuk) vissza őtet?